A háború utáni Japán nem a lehetőségek hazája volt. A romok között nemcsak épületeket kellett újra felhúzni, hanem életeket is. Ebben a kiégett világban kezdte útját egy fiatal, csendes álmodozó, akit ma már a világ egyik legismertebb technológiai márkájának alapítójaként ismerünk. A neve: Tadao Kashio.
Először valami furcsát készít: egy ujjra húzható cigarettaszipkát. Semmi high-tech, semmi bonyolultság – csak egy ötlet, ami működik És amivel az utolsó cigarettafoszlány is elszívható. Praktikus, időhöz, helyzethez szabott. És nagyon jól fogy.
Egy ötlet, négy testvér, egy műhely
A szipkából származó bevétel elég volt arra, hogy Tadao és testvérei – Toshio, Kazuo és Yukio – megalapítsák a Kashio Seisakujo nevű műhelyt. A céljuk az volt, hogy hétköznapi, hasznos dolgokat gyártsanak. Nem akartak luxust, csak olyan technológiát, aminek értelme van.
1957-ben bemutatták az első igazán nagy dobásukat: a Casio 14-A-t, a világ első teljesen elektromos számológépét. Ez a gép nem volt különösebben szép, de pontos volt, gyors, és sokkal megbízhatóbb, mint a korabeli mechanikus riválisai. Az irodákban, iskolákban, gyárakban azonnal helyet kapott – és megágyazott a Casio következő nagy lépésének.
Az első digitális lépés: Casiotron, 1974
A számológépek sikere után a Casio úgy döntött, új területre lép. Nem a luxusórák csillogó világa vonzotta őket, hanem az a kérdés: mit lehet még egyszerűsíteni? Így fordultak az órák felé. A cél az volt, hogy ne csak az időt mutassa az óra – hanem gondolkodjon is helyettünk.
1974 novemberében bemutatták a Casiotront, a világ első LCD-kijelzős, digitális kvarcóráját, amely automatikusan felismerte, hány nap van az adott hónapban, és váltotta a dátumot emberi beavatkozás nélkül. Ez ma már triviálisnak tűnhet, de akkoriban forradalmi volt. A legtöbb óra nemcsak kézzel volt felhúzandó, de a hónap végét is kézzel kellett korrigálni – különben egyszerűen rossz dátumot mutatott.
A Casitron 50. jubileumán kiadott limitált karóra, amiért nagyjából 300.000 forintot fizettek azok a szerencsés gyűjtők, akik hozzájutottak 2024-ben.
A Casiotron nem csillogott, nem volt aranyozott, nem hirdette státuszt – de jól végezte a dolgát. Ez volt az első digitális óra, amit nem ékszerként, hanem eszközként gondoltak újra. Az üzleti döntés mögött egyszerű filozófia állt: ha már mindenkinek kell egy óra, legyen okosabb, pontosabb és ne igényeljen törődést.
Ez a gondolat indította el a Casio órás részlegét, és egy teljesen új kategóriát nyitott meg: az okos, de nem hivalkodó karórák piacát, ahol a megbízhatóság, a praktikum és az elérhetőség számít, nem a márkajel vagy az árcédula. (Ez egyébként kis híján bedöntötte a nagymúltú svájci óraipart, amit aztán egy másik kvarc ikon, a Swatch mentett meg pénzügyileg.)
A márka, ami nem akar többnek látszani – és mégis az lett
1989-ben a Casio újabb modellel állt elő, ami első pillantásra szinte jelentéktelennek tűnt: a F‑91W. Egy kis, szögletes tok, fekete műanyag pánt, LCD kijelző, három gomb – és ennyi. Nincs rajta díszítés, nincs benne GPS vagy pulzusmérő. Mégis, ez lett a világ egyik legikonikusabb órája.
Az F‑91W nem akart státuszt adni – csak pontos időt. És azt mindig adta. Ezt az órát nem kellett bemutatni, elég volt kipróbálni, és meggyőzött. Könnyű volt, olcsó, bírta a vizet, az ütéseket, a hőséget. Nem csoda, hogy évente közel hárommillió darabot adnak el belőle – a világ szinte minden országában.
De ami igazán különleges: miközben ez az óra tömegtermék lett, a gyűjtők is rajonganak érte. Léteznek limitált szériák, nosztalgikus retróváltozatok, sőt: komplett YouTube-csatornák foglalkoznak az F‑91W történetével, változataival és karbantartásával. Ez az egyik kevés olyan modell, ami tökéletesen működik a hétköznapokban és az órarajongók vitrinjeiben.
És miközben technológiailag ma már egyszerűnek számít, a dizájnját szinte változtatás nélkül gyártják több mint 30 éve. Mert nem kellett újraértelmezni. Ez az óra az, ami: megbízható, pontos, egyszerű. És ezt ma is kevesen tudják ilyen szinten.
A visszafogottság mint üzleti stratégia
A Casio sosem épített a látszatra. Termékei nem akartak státuszt adni, nem kértek prémium árat pusztán egy névért cserébe. Amit kínáltak, az működött – egyszerűen, pontosan, tartósan. Miközben sok versenytárs egyre drágább, egyre összetettebb eszközöket tett piacra, a Casio ragaszkodott ahhoz, hogy az ár a funkcióval arányban maradjon. Az F‑91W változatlan formában, évi hárommilliós eladással máig ezt a szemléletet képviseli. A túlárazott technológiai divatcikkek világában ez a fajta következetesség ritka, mégis időtálló üzleti alap.